Egyáltalán nem volt betervezve ez a túra, mondhatom úgy is, hogy teljesen spontán alakult az egész. Persze nyilván nem keveredik az ember teljesen véletlenül a Szigetközbe kajakkal az autóján, de a történet nem egy túra tervével indult. A helyzet az, hogy egy ideje eszkimó evezőt keresgélek. Részben azért, mert tetszik, részben pedig azért, mert azt olvastam róla, hogy kímélőbb evezést tesz lehetővé, ami hosszabb túráknál különösképpen jól jön. Karbon csodákat találtam az itthoni kínálatban, de nekem a fa evezők tetszettek, így kitartóan igyekeztem találni valakit, aki árul vagy készít ilyesmi portékát. Vagy legalább ismer valakit, akinek a szomszédjának a nagynénjének az öccse tudja, hogy ki készít eszkimó lapátot.
Sokat kutakodtam, de végül az egyik közösségi oldal dobta be a képet, amin egy srác fából készült evezővel, fából készült kajakban lapátol. Ráadásul itthon, a Szigetközben! Nosza, felvettem vele a kapcsolatot! Mint kiderült, Viktor saját maga készíti a hajóit is és az evezőit is. Ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, nekem tőle kell evező! A kézzel készített dolgokat mindennél jobban kedvelem és nagyra becsülöm azokat az embereket, akik időt, energiát nem kímélve, precíz munkával ilyen szépségeket tudnak alkotni, mint amiket én Viktor fotóin láttam.
Már csak azt vártam, hogy mikor és hogyan tudom megrendelni a saját grönlandi evezőmet. Szerencsére Viktor nem váratott sokáig, Húsvét előtt rám írt, hogy pénteken itthon van, mehetnék lapátot nézni, de mindenképpen úgy készüljek, hogy egy próba kört tegyek vele, mielőtt rendelnék. Biztos, ami biztos. Az ünnepre „haza” készültem, a Duna-parti kis házba, de az időjárás előrejelzés nem sok jót jósolt, így végül nem utaztunk. Szóltam a Mesternek, hogy nem utazunk, pénteken megyek evezőnézőbe! Így történt, hogy kajakkal a tetőn pénteken délelőtt Ásványráróra érkeztem, és személyesen is találkoztam Viktorral. Megcsodáltam a gyönyörű, kézzel készített fa kajakokat, kenukat és egy gyönyörűséges vitorlást.
Viktor javaslatára hamarosan a part felé vettük az irányt. Ő a saját fa kajakját hozta én meg az „utazós” Seabird-öt. Én abban voltam, hogy csak evező próbára megyünk, így nem zavart nagyon az eső sem, ami érkezésem óta kitartóan esett. Némi előkészület után a Morva-szigettel szemben vízre szálltunk. Elindultunk az Ásványrárói torkolati fenékküszöb felé. Az égiek mintha velünk lettek volna, mert az eső elállt, és szélcsendes, nyugodt időben lapátolhattunk. A Völgy-sziget melletti kis ágba tértünk be, itt alkalmam nyílt kipróbálni az eszkimó evezőt. Könnyű, kényelmes és könnyedén lehet vele evezni! Igazán akkor érzi meg az ember a különbséget, amikor visszakapja a saját lapátját és ráébred, hogy az mennyivel nehezebb. Viktor eszkimója igazán könnyű darab, el tudom képzelni, hogy hosszú túrákon mennyivel kényelmesebb egy ilyen lapát!
Az Ásványi torkolati fenékküszöbnél kiszálltunk egy kicsit körülnézni és fotózni.
Visszafelé a Völgy-sziget északi oldalán lévő ágon haladtunk, majd a Morva-szigetet is északról kerültük az ottani kis ágban.
Innen nyugat felé tovább evezve a töltés mellett haladó kis ágba jutottunk. Az egész Szigetköz gyönyörűséges, de ennek a keskeny csatornának a nyugalma egészen magával ragadó… lett volna, ha nem állja utunkat egy alacsony hidacska. A part meredek, kiszállni nem nagyon tudtunk volna, így nekirugaszkodtunk párszor, hátha valahogy átférünk alatta, de sehogyan sem sikerült úgy összehúzni magunkat, hogy beférjünk a híd alá. Némileg kedvünk szegve fordultunk vissza. Néhány csapás után láttam Viktoron, hogy szívesen tovább menne, így javasoltam, hogy vegyük le a mentőmellényeket és tegyünk úgy egy próbát, hátha úgy már rá tudunk hajolni annyira a hajókra, hogy elférjünk a híd alatt. Némi tornázást követően ezt a mutatványt végülis mindketten 10 ponttal teljesítettük. Jutalmul folytathattuk az utat ezen a barátságos, keskeny csatornán.
Néhány torlasz további tornagyakorlatokra ösztönzött bennünket, amelyeket – egy kivétellel – sikeresen teljesítettünk. Az ág vége felé egy helyen úgy összeállt az uszadék, hogy sehogyan sem tudtunk átvergődni rajta. Viktor szerint már közel volt a torkolat, ahol mindenképp átemelés várt volna ránk, így a javaslatára kiszálló helyet kerestünk. Nos, a part itt meglehetősen meredek, szinte függőleges, így a kiszállás némi kihívással járt. Viktor például meg is mártózott, legalábbis a mögöttem hallható csobbanásból erre következtettem. 🙂 Végül mindketten partra jutottunk és felvonszoltuk a hajókat a part melletti ösvényre. Irány a torkolat! Viktor ezzel fel is kapta a feje fölé a fa hajót és könnyedén elsétált vele… Engem meg evett a sárga irigység. Cipelni nem volt kedvem, így a puha, avarral borított ösvényen egyszerűen magam után húztam a kajakot. Most is könnyeket csal a szemembe a szembe jövő lovas túra csapat tagjainak elképedt arca, amint meglátnak bennünket kajakot sétáltatni az erdőben! 🙂
Nemsokára el is értük a torkolatot. Már csak alkalmas beszálló helyet kellett találni… Ezzel eltöltöttünk egy kedélyes fél órát, mert a meredek parton sehol sem ígérkezett lehetőség a kajakba szárazon visszakerülni. Végül is a fák között áttörve találtunk egy nádassal borított, lapos részt. A nád szerencsére levágva, így kitűnő lehetőséget biztosított a beszálláshoz. Mondjuk a levágott nád csak a beszálláshoz volt szerencsés, mivel Viktor vízhatlan cipőjét egy másodperc alatt „vízhatlantalanította”. Értsd: úgy átszúrta a nád, mint a pinty! Jó, hogy a lábába nem állt bele.
Innen északra, a Gombócosi zárás felé vettük az irányt. Itt egy könnyű átemelés – és esetemben egy kis bénázós merülés – után folytattuk az utat, majd jobbra betértünk egy ágba és annak kellemes sodrásával „utaztunk” – megpihenve egy kicsit. Az Új-szigetet észak felé kerülve érkeztünk a Farkaslyuki záráshoz.
Itt a kiszállás már kihívással járt, de végül megoldottuk. Az átemelést követő beülést is, a gát keleti, nyugodtabb oldalán. Hamarosan már a Pókmacskási-sziget keleti partjainál lapátoltunk. A Pókmacskási bukó víz alatt volt, így ott simán áteveztünk.
A Morva-sziget keleti csücskét megkerülve érkeztünk vissza indulási helyünkre.
A 16 km-es túra útvonala: Beszállás/érkezés Ásványrárón a Morva-szigettel szemben – Völgy-sziget melletti kis ág – Árvai zárás és Ásványi torkolati fenékküszöb – visszafelé a Morva-sziget északi oldalán a kis ágban – Gombócosi zárás – Farkaslyuki zárás – Pókmacskási-sziget – Pókmacskási bukó – Morvai-sziget keleti csücskét megkerülve vissza a kiindulási helyre.
NAGYON kellemes, stresszoldó tavaszi túra volt! Köszönettel tartozom Viktornak! Külön öröm, hogy így ismerkedtünk meg, mondhatni a vízen, kajakban. Ez is kajak kaland! Az eszkimó evezőt természetesen megrendeltem Viktortól. Bevallom: gondolkodom egy fa kajakon is!
Galéria:
