Szezonnyitó „beevezést” beszéltünk meg Zolikával a március 27-ei hétvégére. Jó idő ígérkezett, ideje volt már bevizezni a hajókat. A téli kényszerpihenő után mindketten szerettünk volna végre evezni egyet, így nagy rábeszélésre egyikünknek sem volt szüksége. Ráadásul Zolika épp beszerzett egy „csapatszállító” kenut a Rába túrához, amit szeretett volna kipróbálni. Én Robi barátomat szerveztem be, Zolika pedig egy mozdonyvezető haverját és a kisfiát. Így hárman kenuba, Robi és én kajakba szálltunk.
Bármennyire is vonzott bennünket a Duna, az új kenut nyugodtabb vízen szerettük volna kipróbálni. A Vajas-csatorna ilyenkor tavasszal még viszonylag jól járható, úgy egyeztünk meg, hogy ez a víz pont megfelelő lesz az év első túrájához és a kenu tesztjéhez.
A kis házunk előtt találkoztunk délelőtt 10-kor. Mindenki odaért időben, csak Robi késett egy pár percet, de mentségére legyen mondva, ő jött a legközelebbről! 🙂 (Bocs Robi, ezt nem tudtam kihagyni! :)) A hajók és a motyók le- és kipakolását követően viszonylag gyorsan vízen is voltunk. Vonzott bennünket az evezés, és az időjósok által ígért napsütéses tavaszi idő gondolata. Egy-két kisebb hibát itt elkövettünk, amit feljegyzek, hogy legközelebb emlékezzünk rá és ne ismételjük meg ezeket. Ilyen például, hogy ha nem a saját kajakoddal jössz, akkor még a parton állítsd be a lábtámaszt és az ülést, mert menet közben nehezebb. A hajó alapfelszerelése közé kell tartozzon a sapka. Nyáron ez alap, de tavasszal még könnyen megfeledkezünk erről. A tavaszi napsütés is lehet erős, nem árt a fejfedő ilyenkor sem! De az is fontos, hogy az útra szánt elemózsiát úgy tedd el, hogy menet közben hozzáférj akkor is, ha netán nem adódik lehetőséged kiszállni. Én így jártam és a túra felénél – amikor már rendesen megéheztem – okozott pár kellemetlen percet… Szerencsére Zolika kimentett egy sonkás kiflivel. 🙂
Márpedig a Vajason nem sűrűn van lehetőség száraz lábbal kiszállni. A csatorna ilyentájt, tavasz elején még jól járható, de „kiszállós” partja nem nagyon van. Egy helyen tudtunk partra szállni, ott tartottunk egy rövid pihenőt és az ellátmányomat is sikerült előkeríteni a hajó mélyéből.
Az itteni szakasz, Érsekcsanád és Sükösd között viszonylag keskeny, és gyakran találkozni horgászokkal is, akikre illik nagyon odafigyelni. A partot övező nádastól általában csak akkor lehet észrevenni őket, amikor már közel vagyunk. Így érdemes csendben evezni, tiszteletben tartani a hely nyugalmáért (és a halakért) idelátogatókat.
A kezdeti borongós időnek délre már nyoma sem volt, gyönyörű napsütésben eveztünk. Zsiliptől zsilipig. Átemelni most nem volt kedvünk, de ahogy a partot néztük, lehetőségünk se nagyon adódott volna… Zolika új csapatszállító járműve jól teljesített, ahogy az első evezésükön részt vevő mozdonyvezetők, Péter és Máté is. Máté különösen belopta magát a szívünkbe, mert zokszó nélkül, vidáman evezte végig a túrát. Stramm kölyök!
A túra során végül kis híján 20 kilométert sikerült eveznünk. Kellemesen elfáradtunk, de nagyon jól esett a napsütés, az evezés, a társaság. A Vajas-fok megmutatta nekünk tavaszi arcát, amikor még jól járható, nincsenek áthatolhatatlan torlaszok és a vízinövényzet sem okoz gondot. Néhány hétig még járható a csatorna, de a nyár elején beindul a növényzet és akkor már ez a szakasz nem lesz evezhető.
A túra útvonala (Relive):
A túra képei a galériában:
